Az eseményt másodjára rendezte meg a Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény, ám az a koronavírus-veszély miatt azonban most egészen más volt, mint egy esztendővel ezelőtt.
– Ha már így összegyűltünk, mint kutyában a bolha, meg, hogy ne mászkáljunk szanaszét, mint a birkák a réten – ezekkel a szavakkal vezette fel a kikiáltó a Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény, valamint a református idősek otthona közös udvarán vasárnap délután megtartott farsangi mulatságot.
Most kénytelenek másképpen
– Próbálunk hagyományt teremteni a farsangi alakoskodásból. Célunk, a helyi közösségeket bevonva, és itt a Csárdamuri Színjátszó Csoportra, valamint a Nagy Imre néptáncpedagógus és népzenész vezette Zimberi Bandára, fiatalokból álló népzenekarra gondolok,
„próbáljuk megélni, továbbadni a farsangi hagyományokat”
– válaszolt a Napló kérdésére Kővári Emese, a Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény vezetője. – Tavaly több száz embert meghívtunk, kiszebábégetés, népzene, néptánc, kézműves foglalkozás közös fánksütés volt, így összességében egy nagyon jó kis családi napot sikerült megrendeznünk. A vírusra való tekintettel ezt az idén nem lehet megcsinálni. A hagyomány továbbéltetése miatt most egy kicsit másabb keretek között rendezzük meg az eseményt. A színjátszók és a zenészek szekereken vonulnak végig a város főbb utcáin, meg-megállnak, és hat helyen előadják vidám kis színdarabjukat. Viccelődős, csúfolkodós, beszólogatós diskurzus alakul ki az előadók között, amibe bekapcsolódhatnak a nézők is. A fellépésre készülve az idevonatkozó irodalmat összeolvastuk, vegyes, nem feltétlenül csak Létavértesre, hanem inkább Hajdú-Biharra jellemző farsangi hagyományokat válogattunk össze.
Képgaléria: Farsangi mulatság Létavértesen
Farsangi fánkot kínáltak
Ha farsang és viccelődés, akkor természetesen a menyasszony sem egy „lesz asszony”. A hosszú, fehér tüllruhába bújt alak személyében Fekete József Dávidot tisztelhettük.
Fotó: Kovács Péter
– A farsangnak szól, hogy fiatalember létemre menyasszonyi ruhát öltöttem magamra. Kezdetben csak beugró voltam a társulat darabjaiba, ide külön hívtak, hogy szerepeljek. A járványveszély miatt mindannyian maszkban adjuk elő a szerepünket. A maszk egyébként álarcként, jelmezként is szerepel, az enyém egy bibircsókos öregasszony arcát ábrázolja. Ezt is, mint ahogy a többi szereplő jelmezét is a szervezők készítették. Egyébként már szeptembertől részt veszek a színjátszócsoport próbáin, előadásain. Erre a fellépésre körülbelül egy hetet készültünk. A történet egyszerű: egy házasságkötést aduk elő. Vásári jelenettel indul az előadás, később megjelenik a menyasszony, akit megpróbálnak férjhez adni. Találnak egy levelet, amelyben félreérthető szöveg szerepel. Végül sikerül kideríteni, hogy ki írta ezt a levelet, és megtörténik az esküvő. Tízen adjuk elő. Mindannyian létavértesiek vagyunk, a helyi színtársulatban tagjai.
A Muzeális Gyűjtemény udvarán a rendezők farsangi fánkkal kedveskedtek a nézőknek. Az előadás után a maskarás társulat és a zenekar lovasfogatokon indult útjára. Néhány sarokkal odébb a környéken lakók már várták őket. Ott sem maradtak finomságok nélkül a szereplők és a vendégek; a konyhakendővel letakart kosarakban sütemények voltak.
Kovács Zsolt